Szavak a magyarnak

jól lëtötte a fűzfaszéköt

jól lëtötte a fűzfaszéköt: sokáig elmaradt valahun, sokáig ott maradt beszélgetni valakinél.

-- Hát, jól lëtöttem a fűzfaszéköt, de legalább kibeszélgettük magunkat, igaz-ë?

A fűzfaszék mindön valószínűség szerint a fűzfavesszőbül font, kinn a tornácon használt széköt jelenti, de erre nincs adatom.

* * *

tulokos

tulokos: Az okos ellentéte; eufémisztikus szójáték.

Mima: -- Fáj a fejem...
Unoka: -- Biztos túl okos vagy, mama.
Mima: -- Én? Okos? Túl okos. Tulokos. Tulokoskodó...

Mima magyarázata:

"Ha valakire azt mondják, hogy 'okos', de szerintünk nem az, akkor nem bántjuk mög azzal, hogy 'buta', vagy hogy 'szamár'. Inkább azt mondjuk, hogy 'túl okos... tulokos'. Annyi esze van, mint ëgy tuloknak."

A tulok kb. ugyanazt jelenti, mint az ökör: bármilyen szarvamarhaféle, amelyet igásállatként használnak; többnyire herélt hím.

A túl okos => tulokos szójátékot Mima az anyóságtul tanulta. A szóalak szójátékként, kifejezötten ebbe' a kontextusba' él; amúgy a tulkos főnév szabályos mellénévi alakja tulkos lönne (és nem tulokos), de ezt szinte soha sënki nem használja.

* * *

vízbül süt a nap

-- Vízbül süt a nap, eső lösz.

A kifejezés arra utal, hogy a nap nem szép tisztán süt, hanem mögtörik a fénye a párás levegőn körösztül -- vízbül süt (tulajdonképeen a légkörbe' pára formájába' található vízön körösztül). Ilyenkor a mögfigyelésök szerint további eső várható annak ellenire, hogy amúgy pillanatnyilag éppen napos az idő.

Hasonlóan esőt jelöz, ha vértyog a levelibéka, illetve, ha a kamrába' föllógatott füstöltszalonna zsírja csöpögni kezd, illetve kezd fölpuhulni a szalonna egyébként kemény, késsel szinte nem is vágható, jóformán csak törhető bőre. A füstöltszalonna bőre "duplán száradt mög", sózáskor mög füstöléskor. A szalonna a magas sótartalom miatt gyorsan jelözte a levegő páratartalmának az emelködésit.

* * *

Jó lösz az az erő szarni is

-- Jó lösz az az erő szarni is, gyerököm.

A régi öregök mondták a fiataloknak, amikor azok hűbelebalázs, hebrencs módra valamit erőbül akartak mögoldani (fölkapni, arrébbrakni, elintézni). A mondatba' az az öregkori bölcsesség van benne, amit a fiatalok még nem is nagyon érthettek -- az ugyanis az öregkorra jellemző erőlködős, székrekedésös állapotra utalt ("Në erőlködj fölöslegösen, akármilyen fiatal vagy is; jobban töszöd, ha vigyázol az erődre/egészségödre, mer' öregkorodba' még szarni is nehezedre esik majd, ha olyan székrekedésös löszöl, mint én.").

* * *

Találós kérdés

A kérdés: -- Mongyá' neköm nemzetiszínűt a természetbe'.
A válasz: -- Pirosfaszú fehér kutya a ződ fűbe'.

* * *

Két lábon, mint tyúk a világon

-- Hogy vagy, Mama?
-- Két lábon, mint tyúk a világon.

* * *

A jó szamár mögérzi, a jó kutya kiugatja

-- Fáj a lábam, eső lösz.
-- A jó szamár mögérzi...
-- A jó kutya mög kiugatja!

Ez az adok-kapok párbeszéd családi-baráti évődés keretibe' szokott elhangozni, általába' az időjárás-változást jelző, öregöcske, fájós végtagok kapcsán.

Ugyanakkor mögfizethetetlen kommunikciós üzenete is van a dolognak: aki mögérzi ("Annyira tudtam!") a dolgokat, de nem szól előre, az nagy szamár... a jó kutya kiugatja, azaz kommunikálja, ha veszélyt vél közelíteni.

Merhogy: Néma gyeröknek az anyja së érti a szavát.

* * *

bëngás, bengás

bëngás, bengás: beteg, betegös.

A családi nyelvhasználatba' akkor vót valaki bëngás, ha enyhébb fokú betegséggel -- például náthával vagy gyomorrontással -- küszködött.

-- Lë van bëngásodva. Van valami bëngája, oszt' azér' nem gyütt el.

Ami a szó eredetit illeti: a cigány nyelvbe' (pl. a lovári nyelvjárásba') a beng szó jelentése ördög. Meserészlet:

-- Chi shunes, tu dilo beng?
-- Nem hallasz, te bolond ördög?

A cigány dilo szót is használjuk dila alakba', lüke, hülye, bolond stb. jelentésben.

* * *

ánye, ánnye

ánye, ánnye: ejnye.

-- Ánnye, de meleg van!
-- Ánnye mán, hát nem látom kimondani!

* * *

zsírzó, zsírozó

zsírzó, zsírozó: Vaj, margarin vagy zsír funkcionális megnevezése, amikor azt például tésztához adják, hogy a sütemény könnyebb, puhább legyen, illetve ne süljön bele a tepsibe vagy tepszibe.

-- Mama, akkor most rakjak még bele vajat, vagy ne?
-- Hát... majd látjuk a margarin mög a vaj közötti nehézségi zsírozó fokot... 

* * *

baszmakol

baszmakol: Ténförög, gyün-mögy, serte-pertél.

-- Még határőr vótam, amikor ëccör éccaka főrobbant ëgy taposóakna. Aszittük, na, gyünnek az olasz hegyivadászok. De nem; csak odabaszmakolt ëgy sündisznó, oszt jól szétvetötte a picsáját a zakna.

Gyerökkoromba' tanultam (70-es évek).

* * *

orozva kelt

orozva kelt: Arra a csirkére mondják, amelyik nem a kotlós alá kifejezötten kőttetni odatött tojásbul kelt ki, hanem olyan tojásbul, amelyiket a napi tojásgyűjtés közbe' nem találtak mög, például mer' a tyúk félreeső helyre tojta (szénabála mögé, stb.).

Nejem használja a szót magrul nőtt, azaz nem a gazda által ültetött facsemetére stb. is.

Gyönyörű... Tessék csak elképzelni a pihés kiscsibét, ahogy oroz.

* * *

kanyar

kanyar: Szokatlan módon anyósom igeként használja a szót: kanyarni; kanyarok, kanyarsz, stb.

-- Én most ezé' nem mék lë a bótba', de maj' ha mögyök a gyerökér' a bölcsibe', arra kanyarok, oszt' hozok ëgy kilót vagy kettőt.

A Zaicz Gábor főszerkesztötte Tinta Könyvkiadó-féle Etimológiai szótár "régi nyelvi" alakként említi a kanyarni igét 1808-as adattal. Hogy az anyósom földeáki szóhasználata a régi nyelvi forma továbbélése vagy másodlagosan, elvonással (back-formation) létregyütt alak, azt nem tudni. Mind a kettő bőven esélyös.

* * *

Kiesött a csöcs a szájábul

Kiesött a csöcs a szájábul: rosszabbra fordult a sora; elesett bizonyos korábbi, magától értetődőnek tűnt előnyöktől.

-- Mögbukott nyóc tárgybul? Nem tetszött a tanulás? Hát most kiesött a csöcs a szájábul; betőtötte a 18-at, iskolába nem jár, én eltartani nem tudom; löhet mönni dógozni.

A szólás megintcsak rettenetesen kép- és életszerű: amíg a csecsemőt szoptatja az anyja, azaz mindenben gondoskodik róla, addig sok baja nem lehet.

* * *

Oda a jó baszó derék

Oda a jó baszó derék: Az mondja, aki mondjuk kapálás közben nehezen egyenesedik fel, mert fáj a dereka:

-- Na mi van, nem t'od bekötni a cipődet a hasadtul?
-- Jaaaj, oda a jó baszó derék...

Finom, nosztalgikus visszarévedés a fiatalság emlékké vált -- vagy épp sohasemvolt -- aranykorába.

* * *

Ódzkodik a bakancsa valamitől

Ódzkodik a bakancsa valamitől: Nincs kedve hozzá; nincs kanala hozzá; fája a foga/fasza tőle; a háta közepére se kívánja; úgy hiányzik neki, mint ablakos tótnak a hanyattesés; kell neki, mint púp a hátára.

-- Ódzkodik a bakancsom a hónapi naptul; mán tudom előre, hogy a főnök genyózni fog velem.

Ugye, a katonaember befűzött bakancsban indul bevetésre. De ha nincs kedve hozzá, akkor érzi, hogy a bakancsa szinte fűzné magát kifelé: ódzkodik a bakancsa, annyira nincs kedve menni...

* * *

A nyelveddee gyüttél előre

A nyelveddee gyüttél előre: Kb. De fölvágták a nyelvedet!

A szólás áttételesen arra utal, hogy az illető nem farfekvéssel jött világra, hanem fejjel előre született. A mondat nővérek közt hangzott el, akik valóban tudták, ki hogyan született.

Lásd még: Neköd së maradt benne a nyelved az anyád picsájába'.

* * *

Neköd së maradt benne a nyelved az anyád picsájába'

Neköd së maradt benne a nyelved az anyád picsájába'! Értsd: De fölvágták a nyelved!, illetve: Látom, nem kell féltselek: ami a szíveden, az a szádon; ha kell, megvéded magad.

Hihetetlenül képszerű népi szólás. Arról van ugye szó, hogy amikor az illető megszületett, akkor láthatóan a nyelve is megszületett vele együtt (nem maradt benne az anyja picsájában, azaz --  metonimikusan, pars pro toto alapon -- az édesanyjában).

A nyelv szó itt maga is metonímia; a nyelv mint testrész az önkifejezés készségét, sőt: a nyelvi önérvényesítésre való képességet jelenti, azaz a szólás az eszközt nevezi meg az eszköz használatára való képesség helyett (lásd a szó hatalom toposzt), mint amikor azt mondjuk egy íróról, hogy jó tollú szerző.

De van még egy vonatkozás: a szólás egyúttal képszerűen megjeleníti azt az állapotot is, amely a Nyald ki az anyád picsáját! felszólítás eredményeként előállna. Ebben rejlik a szólás másodlagos, mélyebb stilisztikai hatása, a finom, de nem számonkérhető inzultus.

Édes anyanyelvünk, édesanya-nyelvünk, édesanyánk és a nyelvünk... Gyönyörű, nem?

-- Na, ha mán ennyire ráérsz, eegyüssz-ë velem, te lány?
-- Én-ë? Jaaaj, ha ennyire nem bír magávaa', csukja oda az ajtóhun, ë!
-- Jóvan, látom, neköd së maradt benne a nyelved az anyád picsájába!

Lásd még: A nyelveddee gyüttél előre.

* * *

térgy

térgy: A köznyelvi térd szó módosult alakja, rendszerint térgyem, térgyed, térgye alakban, illetve a térgyel (térdel) igei alakban.

- Anyu, ez sótlan!
- Sótlan az ángyod térgye kalácsa!

* * *

csűcsös

csűcsös: Kb. högyösen kidudorodó. A népi bölcsesség szerint az a kismama, akinek csűcsös hasa van, fiút fog szülni.

A csűcsös szó a Fölvidékön is ismert: "a tiszta, szép arc, a "csűcsös" has és a pöffedt jobb láb fiúgyermek jövetelét jelentette (Érsekújvár, Kisújfalu, Nagylót, Tardoskedd, Tótmegyer)." (Forrás: Gudmon Ilona).

A csúcsos ritkábbik, magas hangrendű változata löhet; összefügghet a csücsök főnévvel.

* * *